2022. október 15-én ünnepeltük iskolánk 300 éves születésnapját
Mint minden szép, kerek évforduló esetében összegyűlt a család apraja-nagyja és számos meghívottunk is volt. Jelen volt Orosz Csaba, az RMDSZ Szeben megyei szervezetének elnöke, Gheorghe Roman, Medgyes polgármestere, Jakab Adorján államtanácsos (Kelemen Hunor miniszterelnökhelyettes kabinetjének vezetője), Grezsa Csaba, Magyarország Kolozsvári Főkonzula, Kallos Zoltán, a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár, Benedek Zakariás, parlamenti képviselő, Csíki Attila a Szeben megyei tanfelügyelő, Erik főatya, az erdélyi ferences rendtartomány provinciálisa, akik külön köszöntötték az egybegyűlt ünneplő sereget.
Természetesen iskolánk diákjai is megmutatták, hogy nem hiába járnak ilyen idős iskolába, hogy ismerik a magyar hagyományokat és jártasok a kultúrában. Tudnak néptáncolni, zongozázni, énekelni, regélni.
Talán az ünnepély legfényesebb és legmeghatóbb pontja volt iskolánk diákjainak tánca, amikor 92 gyerek egyszerre énekelte, hogy „Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el, véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely”. Ők ugyanis a GRUND dalára közös táncot adtak elő.
A ferences rendi múlt fényében ez alkalommal öt ferences szerzetes a múzeumkertben gyerekeinknek kézműves tevékenységet tartott. Sok szép munka került ki a kezükből, és a diákok nagyon élvezték, volt, aki több alkalommal is átlátogatott.
Úgy értékeljük, hogy az esemény szépre, sokszínűre és változatosra sikerült. Verőfényes napsütésben az iskola díszbe öltözött, amihez minden kis kéz hozzájárult. A gyerekek őszi díszekkel ékesítették a belső falakat, udvart, bejáratot. Ezeket a munkákat pedig bárki megtekinthette egy kávé vagy tea mellett. A véndiákok végigsétáltak a folyóson, az osztályokban és visszaemlékeztek a régi szép időkre, amikor az iskola nem így nézett ki.
És valóban, sok változást élt meg a 300 év alatt. A különböző történelmi időkben más-más funkciót töltött be. Kezdetben az iskola célja az volt, hogy megszüntesse az analfabetizmust és ismereteket adjon át, most már sokkal komplexebb funkciót tölt be, egy rendszert állít fel, egy elvárásrendszert, másrészt egy értékrendet, mik azok, amik fontosak, harmadrészt pedig egy olyan közösséget teremt, ahol mindenki mindenkivel megismerkedhet, és ezek a kapcsolatok egy életen keresztül elkísérnek minket. Emellett példaképeket ad. Az iskola utat teremt a család és a világ között, egy olyan átjárást biztosít, amit senki más nem adhat. És ha ez az átjárás olyan, amelyben a gyerek megőrízheti a saját anyanyelvét és identitását, és közben kapcsolódik más nyelvekhez és kultúrákhoz, az a gyerek sokkal stabilabban fog állni, mint az, aki csak egy lábon áll, vagy akiről lehasítják az anyanyelvét.
Ha visszatekintünk a 300 évre, rájövünk, hogy az igazán nehét és meghatározó pillanatokban az iskola volt az, ami tudta mindezt nyújtani. Amikor minden megváltozott az iskola volt az, ami hozott egy bizonyos kontinuitást.
A cél a következő 100 évre az, hogy őrízzük meg azokat a szigeteket, ahol tudunk magyarul beszélni, mert egy olyan plusz színes foltot hozunk a város közösségébe és életébe, amitől a teljes közösség gazdagabb.